2013. október 21., hétfő

Sérülés a hétvégén

A hétvégén rosszalkodtam kicsit.
Ez biztos azért is van, mert mostanában felborult az életem. Először anyagazdi tűnt el jó pár napra, aztán épp, hogy újra együtt lett a család, apagazdi ment el. Nem tudtam ezeket hova tenni.

Jól is jött, hogy anyagazdi vasárnap elvitt agilityzni, így a feszültségemet végre volt hol levezetnem.
Igen ám, de amíg anyagazdiék pályát állítottak én külön utakat fedeztem fel a kutyasuli melletti kiserdőben, izgi szagok vonzottak arra, a gyengébb gyomrúak kedvéért nem fejteném ki részletesebben, de mit tegyek kopó vagyok. Sajnos nem vettem észre az üvegszilánkokat, így egy elvágta a talpam.

Próbáltam nem szólni anyagazdinak, mert nem akartam lebukni. De hát eléggé vérzett, meg kicsit fájt is, így amikor elkezdtünk edzeni és vártam az indító parancsot, felemeltem a fájós lábam, anyagazdinak persze rögtön feltűnt és megnézte. Letörölgette a vért róla, jeleztem neki, hogy jól vagyok inkább edzünk már.

Közben rájöttem, nem is baj, hogy kiderült a sérülés, hiszen majd alkalomadtán tudok erre hivatkozni.

Jót edzettünk, teljesen kifáradtam, hazafelé az autóban el is aludtam.
Jó volt hazaérni, apagazdi még ugyan sehol, de jöttek vendég, és amit imádok, beszélgetés közben falatoztak így megpróbáltam minden csáberőmet bevetni egy kis falatért.

Persze anyagazdi rám szólt, hogy fejezzem be, és menjek a helyemre. Miközben elindultam kifelé a konyhából jött az ötlet, jaj de hát nekem fáj a lábam. Gyorsan sántikálásra váltottam és mikor anyagazdihoz értem leültem és szomorúan nézve felemeltem a lábam, hogy mennyire fáj.
Hát, sajnos nem jött be, csak nevetett rajtam, mint aki számított erre, nem is értem, pedig ha fáj valamim és szólok mindig aggódik, vigasztal, finomságokkal halmoz el, most meg csak valami picit csípőssel kenegeti a mancsom, mondván, hogy nehogy elfertőződjön a seb.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése