Most már az én hivatalos besorolásom is Terápiás segítőkutya.
December 11-ei vizsgával váltam hivatalosan azzá, amire hónapok óta készülünk anyagazdival.
Már egy ideje szerettem volna beszámolni a vizsgáról, csak anyagazdi állandóan a gépen lógott, mert a habilitációs kutyakiképzői vizsgájára készült. De jelentem az is sikerült.
De térjünk vissza a vizsgámhoz. Először szeretnék köszöneteket mondani. Köszönet illeti a Gyermekek házát (http://www.gyermekekhaza.hu/), ahol a nagyszerű 4. osztályos tanulókkal készülhettünk, nélkülük és szeretetük nélkül nem sikerült volna. Természetesen ugyanekkora köszönet illeti, az igazgatónőt Kókayné Lányi Mariettát, aki szerintem jobban izgult értünk, mint mi magunk.
Köszönjük még Loványi Eszternek és Kukunak, mert nagyszerű partnerek voltak a felkészülési órákon, mint tanulótársak.
És persze nem utolsósorban Mányik Richárdnak a NEO Magyar Segítőkutya Egyesület elnökének, akik foglalkozott velünk és képzett minket, hogy minden simán menjen.
Magáról a vizsgáról annyit szeretnék elmesélni, hogy jó magam nagyon élveztem a feladatok végrehajtását, hiszen, mint köztudott imádok gyerekek között játszani, ha ehhez jó adag simogatás és kaja is társul, akkor aztán végképp.
Voltak pacsi adós feladataim, és mivel nagyon bátor gyerekekről van szó simán kérték búcsúzáskor a dupla pacsit is, pedig azt nem mindenki meri bevállalni. A kedvenc feladatunk továbbra is az maradt, amikor körém gyűltek és a kihúzott kártyák alapján testrészeimet mutogatták, érintették meg, a végén egy hatalmas adag simogatással jutalmaztak meg.
A vizsga után még csináltunk egy nagy közös osztály fotót is.
Jöjjenek a képek.
A kedvenc feladatunk
Futkározás
Kukus és Nyafi :)
Az osztályunk
.JPG)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése