2014. december 23., kedd

Sikerült az adomány gyűjtés

El sem mondhatom milyen boldog vagyok.
Mert a legutóbbi bejegyzés óta nagyon sokan kerestek meg és rengeteg ajándék, ruha, könyv és játék gyűlt össze a gyerekek részére, akiknek gyűjtöttem.

Arról képet nem tudok hozni, hogy  hogyan kapják meg ezeket a srácok, mivel a nevelőknek még át kell néznie a rengeteg ajándékot és igazságosan elosztani a közel 80 gyerkőc között. De biztos vagyok benne, hogy mindenkinek fog jutni valami szépséges dolog.

Anya és apa gazdi tegnap délután vitték el az adományokat az otthonokba, azt mesélték, hogy mindkét helyen nagyon boldogok voltak és a gyerekek nagy örömmel segédkeztek a dobozok és zsákok becipelésében. Én a bepakolást mindenesetre lecsekkoltam, tuti, hogy semmi sem maradt ki.

Még egyszer mindenkinek szeretném megköszönni, hogy egy napra én is Mikulás - Jézuska lehettem.

Csomagtartó rendben

Biztos mindent beraktatok?

Nézzük a hátsó ülést, úgy látom itt is minden rendben

Azért lecsekkolom a túloldalról is. Jelentem az autó tele van


És ezúton megragadnám az alkalmat és mindenkinek nagyon boldog és békés karácsonyt kívánok Mázlival egyetemben.


2014. november 27., csütörtök

Jézuska vagy Mikulás szeretnék lenni

Ez halálosan komoly, nem szeretném ha bárki is félvállról venné a kijelentésemet.
Tudniillik pár hete már újra munkába álltam a Bólyai Gyermekotthon két telephelyén dolgozom. Igen gyermekotthon, itt olyan gyerekek élik mindennapjaikat, akik valamilyen okból nem lehetnek együtt a családjukkal.
A fejembe vettem, hogy ezeknek a gyerekeknek én szeretnék a Mikulásuk vagy Jézuskájuk lenni, kinek hogy tetszik.

Mit is jelent ez?
Adományt gyűjtünk anyagazdival. Nem kérünk pénzt senkitől. Csak annyit ha van a családban ruha, cipő, amit nem hordanak a gyerekek. Játék amivel már nem játszanak. Ha nincs gyerek egy pár szem szaloncukor. Megfigyeltem, hogy ezek a gyerekek bárminek örülnek, tényleg bárminek, egy új takarónak is.
Képzeljétek el, anyagazdi minden foglalkozás után ad egy ajándék pecsétet egy kis füzetbe, a legutóbbi foglalkozás alkalmával, már nagyon sokan kérdezték, hogy van-e karácsonyfa, ha nincs nem baj, mert van karácsonyi ajándék, hiszik és bíznak benne, hogy hozzájuk is elmegy a Jézuska.

Az otthon két telephelyén 0-18 évesig minden korú gyerkőc megtalálható, szóval csecsemő ruhától, a pelenkán át a lakli kamasz ruhákig jöhet bármi.

És hogyan?
Írjatok egy e-mailt anyagazdinak a czirjakhelga@gmail.com-ra, vagy facebookon is felvehetitek vele a kapcsolatot (Czirják Helga), és ő megadja a pontos paramétereket. A felajánlásokat december 20-ig várjuk, hogy még át tudjuk adni nekik.
Mi mindent dokumentálunk és az átadásról beszámolunk, remélem sok mindent tudok majd vinni a gyerekeknek.
Addig is hoztam néhány fotót, hogy megmutassam, miként csalok az arcokra hétről hétre mosolyt.









Ui.: Ne lepődjetek meg, hogy nem anyagazdi van mellettem a képen. Dorkának segítünk egy vizsgájára felkészülni.

2014. október 31., péntek

Noszvaj Cseperedő Óvoda Érzékenyítés

Október elején Noszvajon az óvodában jártunk érzékenyítő tréninget tartani a kis ovisoknak.
Mint tudjátok Noszvaj közel áll a lelkemhez, hiszen a gazdiékkal nagyon sokat járunk a Nomád Hotelbe, erről már korábbi bejegyzéseimben többször beszámoltam.

Most is eltöltöttünk egy éjszakát a Balogh családnál anya gazdival és Mázlival. 
A hangsúly azonban most az óvodai érzékenyítő tréningen volt.
Mostanában nagyon sokan kérdezik mi is ez az érzékenyítés. Így megragadom az alkalmat és megpróbálom elmondani mi is a célunk ezekkel a programokkal.

Az érzékenyítés egyfajta tudatformálás, társadalmi attitűd változtatás, az esélyegyenlőség növelése. Azt szeretnénk ezekkel a tréningekkel elérni, hogy az emberek ne féljenek a fogyatékkal élőktől. Direkt kihangsúlyozom itt az ember vagyis a két lábú szót, mert mi kutyák nem válogatunk, mi ugyanúgy szeretünk minden jó embert (jó ember alatt azt értem, aki kedvesen szól hozzánk, megsimogat, vagy akár még enni is ad). Az már számunkra lényegtelen, hogy az illető sovány vagy kövér, hallja ha ugatunk vagy nem, két lábon jár, vagy kerekesszékkel közlekedik, látja hogy milyen szép kutyák vagyunk vagy csak a tapintással érzékeli, milyen selymes a szőrünk. Azt szeretnénk elérni ezeken a tréningeken, hogy az emberek is így gondolják, ne a fogyaték alapján ítéljenek meg egy másik két lábút, hanem az igazi értékeik alapján. És mi négylábúak ezt nagyszerűen meg tudjuk mutatni, mind a gyerekeknek, legyenek kis óvodások vagy nagy kamaszok, mind a felnőtteknek.

Remélem így már mindenkinek egyértelműbb miért is csináljuk ezeket a tréningeket, és miért szívügyünk.

Noszvajon a csapatunkat Mányik Richárd az egyesületünk vezetője és mozgássérült segítőkutyája Cooper, Loványi Eszter és hangjelző kutyája Kuku, valamint anyagazdi Mázli és jómagam alkottuk.


  Mázlinak anyagazdival ez volt az első érzékenyítője, bár Ricsi főnökkel már vett részt ilyenen, szóval nem volt neki sem teljesen új a helyzet.


Kuku, mint mindig most is nagyon ügyesen mutatta be a gyerekeknek, hogyan tud Eszternek segíteni a hétköznapokban, ami nagy sikert aratott a kicsik körében. Cooper sem tétlenkedett, tőle eleinte tartottak, de a szereplése után, ez is oldódott.

Én pedig egy kicsit megmozgattam a kis lurkókat.




2014. október 9., csütörtök

Október 4 az Állatok Világnapja

Október 4-én szombaton a Rex Állatsziget meghívásának tettünk eleget és részt vettünk az Állatok Világnapja alkalmából tartott rendezvényükön.
A kutyacsapatot Joya (a mozgássérült segítő), Tesla (a mozgássérült segítő tanuló), Vito (a hallássérült segítő tanuló), Nelson (terápiás segítő tanuló), Risza (személyi segítő tanuló, és terápiás kutya), Mázli és jómagam alkottuk.

Sajnos az idő nem annyira kedvezett nekünk, elég borúsra és esősre sikeredett a nap, szerencsére azonban az emberek kedvét ez nem vette el, nagyon sokan eljöttek a rendezvényre és a bemutatóra. Még ismerős arcokkal is találkoztam, aminek kifejezetten örültem.

Ez a bemutató azért is volt izgalmas, hiszen több kölyök és tanuló kutya is részt vett, mondhatni Joyaval ketten voltunk az "öreg" motorosak. Aggódni nem kellett, mert a kölykök és a tanulók is nagyon szépen vették az akadályt.

Mázli tanulja a kosarat, már igen jól megy neki.

Nelson a golden retriever kölyök, terápiás kutya lesz belőle

Joya imád szerepelni, itt épp a cipő bevitelt mutatja meg

Na így működik együtt két jó kutya. Mindketten a gazdira figyelünk és nem egymásra

Vito a border collie, hamarosan hallássérült segítő kutya lesz

Na akkor dobok és meglátjuk kijátszhat velem

Dupla pacsi, csináljátok utánam

Alagút, sosem lehet megunni

A képeket ezúttal is köszönjük Burányi Virágnak.

2014. augusztus 24., vasárnap

Mázlink van

Képzeljétek Mázlim lett.
Na nem úgy, hogy szerencsém lett, nyertem a lottón vagy ilyesmi. Mázli egy kutya, óriás uszkár, Archie tesója.


Anyagazdi úgy gondolta szükségünk van egy új kutyára, nekem egy társra kollégára, mert már olyan jól megszoktam, hogy nem vagyok egyke. Apa gazdi ezt a két kutyás témát máshogyan gondolja, sokáig ment köztük a cívódás. Én inkább távolról figyeltem mi lesz a végeredmény. Bizonyos értelemben nem foglalkoztatott a dolog, mert ha lesz másik kutya, jó az is, legalább lesz kivel játszanom, ha meg nem, akkor továbbra is tuti én leszek az egyetlenke, aminek szintén meg vannak az előnyei.


Egyik nap megérkezett Mázli. Először csak próbaidőre jött, hogy be tud-e illeszkedni a csapatunkba.
De megnyerte a családtag státuszt.
Most már örülök neki, hogy itt van. Sokat játszunk kergetőzünk együtt, és azt vettem észre Béla is megkedvelte.
Szóval most már teljes a kiscsapat itthon. Anyagazdi elkezdte a képzését, hogy mielőbb terápiás segítőkutya vizsgát tegyenek Mázlival is.




2014. július 2., szerda

Reklám arc lettem

Mint ismeretes mi is kaptunk támogatást a Norvég Civil Támogatási Alaptól. Ne aggódjatok nem fogok most belemenni a politikába, hiszen én csak egy négylábú kutya vagyok, és nem is szeretném kommentálni az eseményeket.
Viszont, arról szeretnék mesélni Nektek, hogy a NEO Magyar Segítőkutya Egyesület is csatlakozott ahhoz a felhíváshoz, amelynek a lényege: Látogass meg egy "norvégos" civilt (Norvég Piknik). Ezeken a nyílt napokon a civil szervezetek bemutatják, hogy milyen programokat támogatott az alap.

Így velünk és a programunkkal "Beszéljünk nyíltan a fogyatékosságról" szombaton azaz július 5-én 9:00-10:30 között az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar épületén belül az 51-es teremben találkozhattok. Gyertek el és ismerjetek meg minket közelebbről.
Jelentkezés: lovanyieszter@segitokutya.net.

No és akkor térjünk a lényegre, mire is utal cím. Úgy érzem nagyon büszke lehetek a cukiságomra, ugyanis a Norvég Civil Alap Támogatás engem választott az egyesület programjának hirdetésére.


Igazán nagy örömmel tölt el, hogy én képviselhetem az egyesületet a fotómmal. Remélem nagyon sokan eljöttök.

2014. június 27., péntek

Etológia teszt

Képzeljétek, most nyári szünet van és az agility edzőnk is nyaral, ezért anya gazdi új programot talált ki, hogy ne unatkozzam.
Elmentünk az ELTE Etológiai Tanszék egyik tesztjére, ahol a kivételesen híres beagle orrot vizsgálták egy kísérletben.
Persze ez egy összehasonlító kísérlet több fajtacsoportot is vizsgálnak meg farkasokat is, szóval nagyon várjuk az eredményt.
Szóval meg kell hagyni, most már papírom van róla, hogy igazán jó a szaglásom, bár ezt eddig is tudtam.
Ha kaját kell megtalálnom akkor nincs semmi, ami megállíthatna. Igaz egyet elrontottam, kicsit már untam a szaglászást és gondoltam rámutatok az egyik cserépre, hátha... a kaja azonban így elmaradt, ezért a továbbiakban már nem poénkodtam, kajával nem viccelünk.
Nem mintha nagyon büszkélkedni szeretnék, de a legjobbakat visszahívták egy újabb fordulóra, persze engem is.

Polgár Zita az kísérlet vezetője nagyon kedves volt és küldött egy video részletet is.


2014. május 27., kedd

Vége a félévnek

Mintha csak tegnap lett volna, hogy anyagazdival először léptük át a zuglói Bendek Elek EGYMI küszöbét, hogy megtartsuk első terápiás foglalkozásunkat néhány ovis gyerkőc részére. A csoportba járó gyerekek közül a legtöbbjüket autizmus spektrumzavarral diagnosztizálták.
Minden héten egyszer jártunk hozzájuk február óta, és ma megtartottuk a tanév záró foglalkozását.

Várom, hogy jöjjenek köszönni a gyerekek
Hétről hétre sokat játszottunk és tanultunk. Anyagazdival megkedveltük a srácokat, nagyon sok izgalmas kalandban volt részünk. Hiszen volt olyan kis gyerkőc, aki eleinte nagyon-nagyon félt tőlem és még sikított is ha ránéztem, de én ilyenkor próbáltam nyugodt maradni, ahogy anyagazdi kérte. Pár foglalkozás után, már azzal fogadtak minket az óvónénik, hogy ő várt minket a legjobban és még puszit is kaptam tőle, sőt jutalomfalatot is adott nekem.

Már nem fél tőlem, jutalomfalatot ad nekem.
Időközben egy foglalkozást sikerült fotós által is megörökíteni, ezt köszönjük szépen Béres Ádámnak, hiszen csodálatos képeket készített és így meg tudom mutatni miket is csináltunk anyagazdival és a gyerekekkel.

Pacsi

Verseny
Engem utánoznak itt épp ugrunk
Szín tanulás - itt indulok a játékért, mert jól hajtotta végre a feladatot
Szín tanulás - kutyával pórázon vezetés
Szintén pórázon vezetés
Alagút
Bátorság próba a nagy kedvenc mindenkinek
Jó volt dolgozni, bár azért fárasztó is egy kutyának, de nagyon élveztem és utána kialudtam magam. Ősztől mindenképp szeretném folytatni a munkámat.
Addig is folyamatosan jelentkezem, hiszen nagyon sok tervünk van a nyárra. Új dolgokat kell tanulnom, és még sok bemutató vár ránk a közeljövőben.


2014. május 16., péntek

Archie elköltözött

Most nem írnék sokat. A képek fognak beszélni helyettem, kicsit szomorú is vagyok, de mellette boldog is, hogy részt vehettem Archie oktatásában. Most továbbképzésen van Ricsi főnöknél, persze még sokat fogunk vele találkozni. És itt vannak nekem Té is, hogy megvigasztalódjak. Időnként majd beszámolok Archie fejlődéséről is.

Amikor hozzánk került még kisebb volt mint én
Nyíregyházi érzékenyítő alatt készült

Az ivartalanítás 
Együtt érzek vele a búra miatt, itt már sokkal nagyobb mint én
Időnként megengedtem, hogy a fülemet rágcsálja
Noszvajon tavaszoztunk

Archie is jó párnának



Szocializáció egy cipősboltban
Élete első bemutatója


Az elmúlt félév anyagazdival, ilyen volt ilyen lett
Még egy utolsó kozmetika a költözés előtt, jó nagyra nőtt a kiscsávó

2014. május 6., kedd

Teret adtunk az esélyeknek

Április 11-én a Ferenciek terén "Teret adtunk". A Motívációs Alapítvány rendezvényére a "Teret adunk az esélyeknek" voltunk hivatalosak segítőkutya bemutatót tartani.
Nagyon sokat készültünk, terveztük a bemutató programját, hiszen ezt nagyon hasznos meghívásnak gondoltuk, ahol igazán olyan embereknek mutathattuk meg tudásunkat, akik a segítségünkre szorulnak. Valamint ez volt Archie életének első bemutatója, így én és anya gazdi duplán izgulhattunk.

A kiscsapatunkat így most, Era és Joya (mozgássérült segítőkutya tanuló), Bori és Borzas (hallássérült segítőkutya), Nóra, mint előadó, Virág (fotós- az ő képeiből csatolok majd néhányat) alkotta.

El kell mondjam, megint büszke voltam, hogy ilyen nagyszerű csapatnak a tagja lehetek. Joya is és Borzas is nagyon ügyesen bemutatták, hogy miben segítenek gazdáiknak. Archienak azt kellett prezentálnia a többi kutyával, hogy mennyire fontos a képzésünkben az alapengedelmesség, és hogy ezt már kölyökkorban elkezdjük tanulni. Büszke voltam rá, nagyon ügyesen helytállt, pedig jöttek mentek az érdeklődők, hangos buszok, de semmi sem tudta kizökkenteni, csak anyagazdira figyelt és a következő feladatra.

Archie helyben marad

Egy új részt is beépítettünk a bemutatónkba, megmutattuk Joyával, hogy mennyire jól tudunk együtt dolgozni, még extra helyzetekben is, ahol szintén nem egymással kezdünk játszani, hanem a gazdáinkra és feladatainkra koncentrálunk.
Átmegyek Joya hasa alatt

A bemutató végén pedig enyém volt a főszerep. A nézőközönségből gyerekeket hívtunk ki, és rögtönzött terápiás feladatokat hajtottunk végre közösen.

Repül a dinnye, na ki kapja el?

El kell mondjam, olyan jól sikerült a bemutatónk, hogy egy új rajongót is szereztünk Boros Lajos, rádiós-műsorvezető személyében. Még egy közös fotóra is összeállt velünk.


Csoportkép