2015. szeptember 1., kedd

Újra ugatok

Elnézést kell kérjek, hogy így eltűntem.

Az igazság az, hogy a tanév vége kicsit sűrű sikeredett mivel Mázlit és még 3 másik kedves kutyát kellett vizsgára felkészítenem és persze emellett folyamatosan dolgoztam.

De nem panaszkodásként csak tényként közöltem. És dagadok a büszkeségtől hiszen mindenki sikeresen levizsgázott.

Bővebben itt olvashattok róla
http://segitokutya.net/legujabb-bueszkesegeink-mazli-es-helga/

Meg itt
https://www.facebook.com/segitokutya/photos/a.509243402442130.124035.219028271463646/998651386834660/?type=1&theater

Aztán hirtelen a vizsgák után nyakunkba szakadt a nyár. Időnk sem volt unatkozni jöttünk, mentünk kirándultunk, fürödtünk a Dunában, patakokban, a Balatonban.

És hogy hol nyaraltunk? Szakítottunk a sok éves hagyománnyal és idén Szarvas helyett a ország egy másik nagyon szép részére a Bakonyba, pontosabban Bakonyjákóra utaztunk nyaralni.
A Bakonyban

A nyaralásunkat pedig képekben mesélem el, mert úgy sokkal izgalmasabb és Ti is látni fogjátok milyen kutya jó dolgunk volt.

Itt az van hogy mindjárt utolérem és elkapom Mázlit


Igaziból nem harapja át a torkom, csak játszunk

Ez egy magán kis tavacska, ahol végre mi is szabadon fürödhettünk
Kisvonattal a Bakonyban
Kérem szépen ez nem Erdély, továbbra is a Bakony és igen ott is van egy Gyilkos tó

2015. március 19., csütörtök

Oltás utáni puklisodás

Kedden elvittek szurira. Minden évben el kell játszani ezt a cirkuszt, anyagazdi azt mondja az én érdekem is.
Meg kell hagyni idén nem sikerült túl jól az injekciózás. De ami történt arra senki sem számított az én koromban (direkt nem írom mennyi, úgyis fiatalabbnak látszom), szóval elég annyi, hogy túl vagyok már néhány tortúrán, de soha semmi bajom nem volt.
Na erre most.
Már a szuri utáni reggel sem voltam a toppon, mert egy almával az oldalamon ébredtem. Próbáltam nem tudomást venni róla, de idegesítő volt hogy ott van és még vakarni sem tudtam.
Mondjuk délelőtt 10 órára már több bajom volt, mint a pukli, iszonyatosan viszketett a szemem és a fülem, nem bírtam semmit csinálni. Anyagazdi többször megnézte, de nem látott rajta semmit.

Délutánra már nagyon rosszul lettem, próbáltam visszafogni magam, mert egy hercegnő mégis csak hercegnő, de végül kijött a csúnya gonosz róka anyagazdi munkahelyén. Akkor már mondta, hogy így nem mehetek dolgozni. Apa gazdi értem jött és hazavitt, otthon legalább tudtam kicsit aludni, bár kétszer meglátogatott a róka, de szerencsére senki sem látta.

Amikor anyagazdi hazaért Mázlival, láttam az arcán, hogy valami nagyon nem stimmel, azonnal indultunk vissza az orvoshoz. Kiderült, hogy nem az álmosság miatt nem látok ki rendesen a fejemből, hanem bedagadt a szemhéjam, és még a fejemen is puklik keletkeztek.





















Szummázva, nem kicsi hanem bődületesen nagy és komoly allergiás reakciót váltott ki az oltás. Néha megesik azt mondta doki, sűrű elnézések közepette. Kérhet is gondoltam magamban, így elrondítani egy ilyen szép pofit.

Persze itt még nem volt vége. Hazamentünk, anyagazdi nyomta belém a kálciumot, de annak milyen rossz íze van, mégis ittam hősiesen hátha jobb lesz. De még így is bepuklisodott a fülem.



Remélem jövőre megúszom az egész hercehurcát.

Cuppanat

2015. február 1., vasárnap

Születésnap, avagy hogyan ünnepel egy beagle

Ma van a szülinapom, kerek 6 éves lettem. Mondhatni igazán komoly hölggyé értem végre. Sok minden van már mögöttem, és még mennyi élmény előttem.

De nézzük csak hogyan is telt eme remekbe szedett nap.

Azzal kezdtük, hogy anyagazdival és Mázlival elmentünk egy közös fotózásra. Nem igazán tudom, hogy a kétlábúak miért csinálnak ekkora hűhót egy pár fotó elkészítése miatt. Próbáltam jelezni anyagazdinak, hogy nekem ez a szülinapi program pont nem jön be jöhet a következő, mert beígért valami fantasztikusat, ami nagyon fog tetszeni.

Szóval, amit nem értettem, hogy minek kell két órát készülődni, hogy néhány fotó elkattintásához, hangot is adtam nem tetszésemnek, de azt mondták, hogy szépnek kell lennie mindenkinek a fotón.

A foglalkozás elérte célját, mindent megtettem, hogy mielőbb végezzünk. Igaz utálok a kamerába nézni, mert profilból jobb fotót lehet rólam készíteni, de most erőt vettem magamon. Hát ez sikerült, remélem tetszik, mi elégedettek vagyunk. Azért megragadnám az alkalmat és megköszönnénk Bettinek (DOGLine Photo) is a türelmet hozzánk.



A fotózás után már nagyon vártam, hogy igazából megkezdődjön a szülinapom. Autóba ültünk, hogy találkozzunk apagazdival és négyesben ünnepeljünk.
Nagyon jó helyre Dobogókőre mentünk el. Még sosem voltam itt, de nagyon tetszett. Erdőbe sokat járunk kirándulni, de így együtt régen voltunk. Becsatlakozott még néhány kétlábú barátunk, hoztak szánkót is. Mi nagyon élveztük Mázlival, hogy futhattunk a szánkó mellett, végre a kétlábúak is elérték azt a sebességet, amit mi igazán szeretünk.

Fent a Zsivány sziklák egyikén

Volt sok hó, szagok és erdei illatok, és jó nagy kirándulás. Így már igazán jó szülinap kerekedett a nap végére. (És itt titkon jegyzem meg, hogy az ebédnél, még egy-két csülök darab jutott nekem is)

Itt nem igazán tudom mi történ Mázli fülével, inkább oda sem nézek

Fuss Mázli mert jövök